Ritkán rendeznek sajtótájékoztatót az olimpián olyan sportolónak, aki az egyik számában 41., a másikban pedig a 45. helyen végez. Yusra Mardini szereplését azonban hatalmas érdeklődés kísérte itt Rióban, mondhatjuk, hogy
ő a menekültek olimpiai csapatának sztárja.
A 18 éves Yusra – ahogy mondta – pontosan egy éve, 2015. augusztus 12-én indult el a szíriai Damaszkuszból, hogy maga mögött hagyja a polgárháború sújtotta országot, ahol az ő házukat és az általa sokat látogatott uszodát is találat érte. Yusra Libanonon keresztül jutott el Törökországba, Izmirbe, ahol embercsempészekre bízta az életét.
Testvérével és húsz másik menekülttel együtt indultak útnak egy olyan csónakban,
amelyben egyébként nagyjából hat-hét ember fért volna el.
Harminc perce voltak úton, amikor a motor leállt, és a csónakban pánik tört ki, mire Yusra, a nővére és egy harmadik nő a vízbe ugrottak, és elkezdték húzni a csónakot, miközben egy kézzel és egy lábbal mellúszótempókat tettek. Három és fél órába telt, de elérték Leszbosz partjait, viszont egy életre megutálta a nyílt vizet.
Görögországban nem akartak nekik segíteni, sőt először pénzért sem akartak inni adni nekik, de végül akadt, aki segített nekik, amikor kiderült, hogy nem akarnak ellopni semmit. Viszontagságos úton, Macedónián és Szerbián keresztül érkezett Magyarországra,
sok ezer menekülttel együtt ő is ott volt a Keleti pályaudvarnál.
Amikor megkérdeztük tőle, milyen emlékei vannak Magyarországról, azt felelte, nem jók, de az emberek kedvesek voltak, sokan segítettek nekik.
„Az utolsók között voltunk, akik elhagyták Magyarországot, most is hálás vagyok annak a taxisofőrnek, aki a pályaudvarnál, mint valami James Bond, kimenekített minket. Tudom, hogy sokakat zavart, hogy rengeteg menekült volt ott, és meg is tudom érteni őket, mert ha az én országomban történt volna hasonló, biztos engem is frusztrált volna egy kicsit” – mondta Mardini.
Végül gyalog jutott el Magyarországról Ausztriába, majd München érintésével érkezett meg 25 nap után Berlinbe. A német fővárosban egy menekülttáborba került, ő pedig egyből az uszodát kereste, így került a Spandau 04 nevű klubhoz, ahol az első úszása alapján fantáziát láttak benne. Sven Spannerkrebs kezdett foglalkozni vele, és bár elsőre a 2020-as olimpiát célozták meg, kapóra jött a Nemzetközi Bizottság döntése, amely szerint menekültek is indulhatnak külön csapatként az olimpián.
Már csak két hónap volt hátra az olimpiáig, amikor Mardini kapott egy e-mailt,
amelyben a NOB arról tájékoztatta, minden akadály elhárult, hogy ott legyen a Rióban.
Az olimpián két számban állt rajthoz, 100 pillangón és 100 gyorson, pillangón meg is nyerte az előfutamát. „Hogy mire gondoltam a rajt előtti utolsó pillanatban? Arra, hogy 60 millió menekültet képviselek az úszásommal” – mondta. „Ez egy hatalmas szám, ami rak az emberre egyfajta felelősséget,
és szerettem volna őket a lehető legjobban képviselni.
Ráadásul a hirtelen jött médiaérdeklődés is nagy nyomást jelentett, az olimpián ez már a harmadik sajtótájékoztató volt, amin részt vettem. Amióta itt vagyok több, interjút adtam, mint előtte az egész életem során összesen, ez őrület.”
Mardini edzője, Sven Spannerkrebs azt mondta, számára némileg csalódást okozott tanítványa az olimpián, mivel 100 pillangón és 100 gyorson sem tudta megúszni élete legjobbját. Spannerkerbs is nehézségként említette a felfokozott érdeklődést, valamint az olimpia semmi máshoz nem hasonlítható légkörét, amitől még sokat megélt sportolók is megrogynak.
„Ne feledjük, hogy még csak 18 éves, ha még több tapasztalatot szerez, akkor sokkal több esélye lesz arra, hogy kihozza magából a maximumot. Láttam őt az edzéseken úszni, és ahhoz képest volt csalódás az, ahogy a versenyen teljesített. De pillangón a második legjobb idei eredményét érte el, gyorson pedig az idei harmadik legjobbat, szóval egyáltalán nem rossz a helyzet” – mondta az edző.
Mardini elismerte, még nagyon sok világeseményen kellene indulnia ahhoz, hogy megszerezze a szükséges versenyrutint, és kezelni tudjon mindent, ami ezzel jár. Az viszont már most is nagyon jó érzés a számára, hogy idegen emberek keresik meg azzal, micsoda inspirációt jelent számukra a története.
„Az a mottóm, hogy mindent elérhetsz az életben, amit csak szeretnél, csak koncentrálni kell rá, meg elfelejteni közben a gondokat, aztán cselekedni, mert az élet nem vár meg. Jó lenne ezt az üzenetet minél több emberhez eljuttatni, nemcsak a menekültekhez, hanem mindenkihez. Mindenki megtalálhatja azt, ami előreviszi őt az életben, számomra ez a sport, ami olyan, mint másnak a levegővétel. Nekem az uszoda a második otthonom, mindig ott kötöttem ki, akkor is, amikor éppen nem számíthattam senkire, akkor is, amikor mindenki hátat fordított nekem, és olyankor is, amikor problémáim voltak.”
Azt már tudjuk, hogy Yusra sokak számára szolgál példaképül, de kik azok, akiket ő csodál? „Természetesen Michael Phelps. No meg Michael Jordan. És még ott van Muhammad Ali is. Hm, csupa amerikait mondtam?
Hosszú Katinka is ott van a példaképeim között, lenyűgöző úszó!
Találkoztam vele egyszer egy törökországi versenyen, és még közös képet is készítettünk. Rászolgál a becenevére, ő az úszás Iron Ladyje, szeretnék egyszer úgy úszni, mint ő.”